Egy nap, még fiatal vagy és vidám. Fára mászol. Játékokkal játszol. Bunkert építesz. Nyáron, eldugott kis patak vize hűsít le. A mezők, a fák, a szalmabálák, szinte a legkedvesebb otthonod. Sokszor csak estére térsz haza. Ahol bizony, sokszor nem vár vacsora. Keress,kutass,találj,és gyomrod nem marad üres így tán.
Másnap kezdődik újra. A "lépésszámláló" bizony nem marad nem nulla! Kirándulni oly csodás. Mert a természet a legnagyobb barát.
De haza kell térni. És bizony ott sokszor nem a csoda az,ami vár.
Otthon,másnak édes otthon. Ahová hazatérve valódi boldogság fogadja. S nem egy veszekedő család. De nekem a kert,a mezők, a falubéli kis utcák, a mamánál töltött idő, a szomszéd nénik sütije,ami újra erőt ad a holnaphoz.
Hogy újra kezdjük..
És ha beköszönt a hideg? Odakint ha hull a hó, abból lesz a legjobb bungalló. Mert hogy akkor még volt ám hó. S gyerekként volt belőlle minden csudajó! Estig be se kellett szinte menni. Csak olykor néha, kicsit, át melegedni.
Gyermek. Akit szinte az utca nevelt. Akivel szülei nem foglalkoztak eleget. Mert az alkohol, a veszekedések állandó sora többet ért, mint az hogy béke és boldogság legyen.
Gyermek. Aki a körülmények ellenére is tudott az apróságoknak örülni. De legfőképpen annak,ha az anyukája józan maradt egy-egy napra.
Gyermek. Aki nem értette hogy került e világra ? S mi a célja ? Aki látván sok más vidám gyereket,azon töprengett vajon csak neki jutott e ki ennyire a rosszból?
Gyermek. Aki a kérdéseire tán választ már sosem lel.
Gyermek. Aki a sok küzdelem árán még is felnőtté lett. Akinek férje lett,gyermekei. Saját családja.
Gyermek. Aki sokszor felnőttként is küzd a lázadó belső gyermekkel. Akit a sors habár jobb körülmények közé terelt. Mégis elszakított az igazi otthonától. A mezők adta szabadságtól.
Aki nem élte át. Az nem tudja valójában milyen is ez az érzés.
Egy város. Tele zajjal,szennyel,ezernyi emberrel. Rohanással. Vajon meg lehet ezt szokni?
🤷♀️
De olykor muszáj a saját családunk érdekében olyan döntéseket hozni,ami számunkra valaminek a végét jelenti.
És aztán ez az érzés ott marad. Nem múllik el. Emlékeztetni fog arra,ki voltál.
Míg csodás gyermekeink felnőnek. Addig mi elveszítjük szép lassan fiatal kinézetünket. Megjelennek a ráncok, az ősz haj. Az állandó stressz sem kedvez .
Így hát a lépésszámláló is már nehezebben jár..
Az agyunk már nem a dolgozatok és a játék miatt kattog,hanem a holnapi teendőkön.
Azon,hogy tudod jobbá tenni a gyermekeid számára a holnapot!
És hogy magunkra jut e még igazán minőségi idő felnőttként ? Úgy gondolom van akinek kevés,van akinek több jut. Akinek viszont túl kell élni minden egyes napot valami miatt,az örül ha este békében térhet nyugovóra,tudván hogy holnap új nap új esély..
❤️🙃
Le a kalappal előtted is ha nehéz sorsúként nőttél fel. De legfőképpen azért, ha te ki tudtál törni onnan,és nem hagyod hogy az a közeg vissza rántson ! 👏 🫶🙏