Kedves Olvasó!
Szoktál néha csak úgy elmerengeni a semmibe ? Jobban mondva ,ez csak a kívülállóknak tűnik semmibe merengésnek. Valljuk be,valójában a múlton szoktál töprengeni. Mint ahogy sokan mások,köztük én is. Sokszor mondják engedd el a múltat. Vagy hogy kár a múlton rágódni. Igen,valóban. A múltat megváltoztatni nem tudjuk. De én azt gondolom , a múlt azért van velünk mert emlékekből áll,azok pedig az életünk részei. Nem tudjuk őket kitörölni. Vannak fájdalmas ,és vannak szép emlékek. Ezek mind a részünket képezik. Azt a személyt,aki most vagy!
Olyan ember vagyok,aki rengetegszer kapta a negatív,szomorú,csalódott és még sokszor szerintem a bunkó jelzőt is. DE kérdezem én: mi emberek ,miért IS illetünk jelzőkkel más embereket ? Ha nem ismerjük a másikat, miért rúgunk bele még egyet ? Őszintén bevallom sajnos nálam is megesik az ilyesmi. :/ És bizony mint lelkileg érzékeny típus,engem is megvisel az ilyen. Ilyenkor szerintem sokan azért eltöprengünk hogy mi lehet bennünk a hiba ? Na de vajon aki a jelzőt adja ? Ő vajon el el gondolkozik néha hogy miért is mondta? Mert szerintem a legjobb az lenne,ha ez esetben meg is tudná indokolni miért mondta azt amit. Aztán mindenekelőtt szerintem illene megismernie kicsit. Persze nem a külső énedet,hanem engedd kicsit belülről is hogy megtudja miért vagy az aki valójában. Tudom ,itt jön megint a bizalom része..én erre azt mondom ( mostmár ,hosszú évek elteltével ),hogy aki vagy ,az a múltad is hordozza. A múlt pedig benned él akkor is,ha nem akarod. Az hogy megosztassz másokkal is netán egy kis darabot, az rajtad áll. De hogyan ismered meg a másikat ,ha nem adsz neki magadból egy kis múltat ? Nem kell egyből mindent. Csak egy kis szeletet. DE ne feledd: A MÚLT ELMÚLT. ÉS AMI VOLT ,AZ TANÍTÓ LECKE VOLT A JELEN ÉNEDNEK! Ő LETT A MEGFORMÁLÓD. Hiszen hogyan lesz valakiből felnőtt,ha nem tett semmit? Igenis kellenek azok az őrült dolgok is,és persze kellenek a jó dolgok. De szimplán csak sodródni az árral,szüleink parancsait követve..hát nemtudom. Lehet hogy van ilyen is. De azért valljuk be, így is akadnak olyan dolgok az életben,amelyek tudnak kemény leckék lenni,még a jövődre nézve is, igen. De hogy mit hozol ki belőlle az rajtad áll vagy bukik. ELSÜLLYEDT HAJÓRONCS LESZEL A MÚLTAD MIATT,VAGY INKÁBB A NYÍLT VIZEN FENNT MARADÓ ERŐS HAJÓ, AKI MÉG IGENIS TÖBBET AKAR A VILÁGBÓL MEGISMERNI !?
Manapság én azon kapom magam anyaként,és egy bizonyos x-et elhagyóként. Hogy egyre többször csak nézem az ősz hajszálaim, a testem,ahogy változik az évek során.Aztán valamiért bumm ,berobbanak az emlékek,ne adj isten még egy fiatalkori képet is megnézek magamról. Na az aztán alá tudja ásni az önbecsülésem olykor. Hmm ..milyen is volt az ember fiatalon,szabadon..Mikor úgy érezte övé a világ. '' Azt csinált amit akart.. ,,
Igen..azok a régi idők..mondják sokan.
Mind lettünk valakivé az évek alatt! Az élet folyamatossan pakolja alánk a terhet,hogy tudjunk küzdeni,hogy ne adjuk fel. De ugyanakkor ad hozzá sok szép élményt is. Vagy legalábbis ha engedjünk.
Amit jelenleg látok,az az hogy az élet röpke. Sose tudjuk mi fog történni előre. Még egy jól megszervezett esemény is elmaradhat.. Sosincs két egyforma nap! Minden nap más! Miért ne merjünk élni? Mikor ha nem most? Neked talán több életed van? Ha bezárkózunk akkor csak nehezebb lesz évről évre. Aztán azon kapjunk magunkat hogy az elménk nemtud a jelenben élni. Félünk mindentől ami odakint vár ránk. Igen ,sokszor az elindulás is nagy kihívás,hogyan, merre,esetleg kivel is vágjunk neki. De valahogy tapasztalatot kell gyűjteni. Ne kifogásokat keress! Csak vágj neki. Menj a szabadba. Kirándulj. Barátkozz. Keress embereket. CSak csináld azt amitől érzed hogy boldogabb vagy. Amitől azt érezheted szabadabb vagy kicsit. Amiben örömöt találsz! De a 4 fal között nehéz lesz ha bezárod az ajtót..s hidd el,bizony így a múlt is jobban utolér..mert nem lesznek új élmények,új emlékek ami a jelen énedet tovább formálná.
Az ember egyedül csakis maga tudja megváltoztatni a hozzáállását a dolgokhoz. És a jelzőkre visszatérve kicsit. Egy másik fél lehet segítő partner ebben,vagy sajnos lélek romboló is. Hogy hogyan fogadjuk ,az már szintén rajtunk áll vagy bukik. Egy biztos; hogy nem könnyű ha folyamatossan cimkéznek minket segítő szándék nélkül..
S végezetül, ahogy változik a test,változik az elme is. Ahogy változik a világ,változik vele együtt az ember. <3 :)