Kedves Olvasó!
Ki ne ismerné az érzést,amikor van valami amire vágyik? Amit szeretne elérni? De egy szempillantás alatt megváltozik minden!?
2013. Egy eseménydús év volt számomra. Áprilisban letettem a kitanult szakmát. Mindeközbe, 20 évesen már anya lehettem volna. Ha nem hagyta volna cserben az élet a mi közös kisemberünket. Habár még nem terveztük. Még is nagyon örültünk az akkori párommal,aki mostmár a férjem és az életem! ♡
Abban az évben még ősszel letettem egy Óvodai dajka szakmát melyet nagyon megszerettem. Aznap,a vizsga napján ,miután hazaértem fogadott a szörnyű hír hogy meghalt a nagymamám. Abban az évben duplán gyászoltam. Talán, akkor éreztem magam igazán először reménytelennek..
Azt a megélt keserűséget,tébolyt,ami akkor elöntött nemtudom leírni. Mindkét vizsgám után egyből egy csapás is ért. Hát mondhatom eléggé szeszélyes az élet..
Nemtudom feldolgozni a mai napig ezeket az érzéseket! Habár az idő múllik. A sebek csak enyhülni tudnak. De a sors úgy tűnik nagyobb játékos..
2014-ben nagyobbik tesómék által sikerült Írországba kijutnom. Habár sose hittem volna, hogy valaha is lesz lehetőségem elutazni bárhova is. Sajnos úgy alakult nem bírtam az ottani viszonyokat valamiért. És hazajöttem. Mostmár utólag belátom,talán 'gyenge' voltam arra hogy ott éljek.. de ugyanakkor hálás, hogy megélhettem azt,mi ott fogadott!
2015-ben megszületett a mi csodás lányunk. Akit nagy örömmel vártunk. Akkor még anyukám is velem együtt örült. Kint vártak a szülőszobán. Nemvoltak ennyire széttesve a családi szálak mint manapság..
Sajnos sokáig nem tartott az öröme. Ugyanis visszaszokott az alkoholra. A lányom 2.születésnapja előtt csúnyán összevesztünk. Azóta eltelt 9 év! És nem beszéltünk.
Jobban mondva,ő eldöntötte hogy én vagyok a világ legrosszabb embere. Kitagadott. Ő haragszik rám. Mert az alkoholt nem engedtem neki akkor mikor hozzánk jött..persze ő minden másért is haragszik. Csakhogy mára egy ép pillanata sincs. És ha meg is lát csak igyekszik belém rúgni a szavaival..
2017. A házasságunk éve volt. ♡ Amelyet sajnos rokonok nélkül kellett ünnepeljünk. Majd folyamatban volt a költözésünk a kislányunkkal. De ez alatt elvesztettünk egy újabb babát. Ismét volt minek örülni. És volt mit feldolgozni..
2018-ban megszületett a fiúnk is . De már nem várt a férjemen kívül senki , a szülőszobán kívül..már nem volt ugyanaz mint a lányom születésekor. Mi mégis boldogan vártuk a fiúnkat! ♡
Akkoriban,mikor az ember itthon volt a gyerekekkel azt gondoltam nem lehet nehezebb és magányosabb az ember napja. Hogy nincs lehetőség felnőtt emberekkel beszélgetni. Eljárni bárhova ami feltöltődést nyújt.
De most ,hogy a gyerekek óvódában,iskolában. Én pedig elvesztettem azt a munkahelyet ,amire valahol mindig vágytam. Hogy óvodába dolgozhassak. Mit mondjak? Ez rosszabb bárminél. Az,amit most érzek kimerítőbb lelkileg..igazi hullámvasút ..
Most döbbentem rá arra,hogy kismamaként,és anyukaként akkor sokkal jobb volt minden! Volt értelme itthon lennem. Volt kivel törődnöm. És valójában,nem is voltam magányos. ♡
Mikor minden rosszul jön össze,és az ember próbál erősnek maradni. De közbe elönti egy érzés, egy " üres " érzés. "Hogy semmire se vagyok jó "! Hogy mégis van e értelme az életnek? Ha igen mi az ? Mi az,amiben ki tud teljesedni az ember? Mi az, amit szívesen csinálna?
Ugyanakkor, tudom hogy a családom az ! Aki az erőt adja. És az a kevés barát aki támogat és mellettem áll.
De mégis, mikor érzi magát az ember ennyire üresnek, ha nem akkor mikor össze csapnak a feje felett a hullámok?
Hálás vagyok amiért ennyi mindent megéltem. Mégis elátkozottnak hiszem magam.
2024...az új vezetőnk sajnos abban érti legjobban a dolgát hogy rúghat az emberekbe! Azt az utat kereste, amivel a hozzá közel állóknak adhat támogatást. Mindenki mást ,akit kevésbé ismer,vagy ellenségnek tekint ,azt semmibe veszi. Köszönöm én ebből nem kértem! Így lettem hát munkanélküli..mert ki mertem állni magamért! ??
Olyan világ ez,ahol ha nem vagy valaki,akkor szavad se lehet..borzalmas . Csak remélni tudom még, hogy a rossz elnyeri méltó büntetését! És remélni azt,hogy van még némi jóság ebbe a világban valahol.🙏
Mindezek ellenére, sokszor gondolkozom sajnos azon,miért azt bántja az élet, aki rosszat nem vétett??
Aki nem bánt senkit?
Olyan ember vagyok,aki szereti az őszinteséget. Aki megveti azokat,akik az alkoholba vagy más egyéb káros szenvedélybe menekülnek..habár elismerem hogy betegek. Mégsem értem őket. Hiszen én a gyerekeimet nézem mielőtt cselekednék..másnak úgy tűnik ez sem okoz elég nagy örömöt, hogy legalább azért ne csinálja amit,mert ott a családja!
Olyan ember vagyok. Aki tud szeretni,de ugyanakkor maga is szeretetre vágyik! ♡
Aki igyekszik tanulni a hibáiból! Aki igyekszik pozitívabbá tenni a gondolkozás módját. Annak ellenére hogy a családja szétthullott. A barátjai pedig kevesen maradtak ,akik őszinték és nem sértődnek meg minden apró cseprő dolgon..
Ez vagyok én..egy lelkileg többször sérült ember. Aki sok csatát vívott meg fiatalon. Aki nap mint nap igyekszik jobbá válni. De nem minden napja sikeredik boldogra. Mert valami mindig van,amit le kell küzdenie legbelül..
Tudom ,hogy sokan vagyunk terhekkel megpakolva. És szebb lenne a világ ha a fájdalmunkból erőt tudnánk kovácsolni . Ha támadás helyett segíteni tudnánk másokon!
De tényleg ilyen bonyolult lenne az élet??
Vagy lehetne igazi erőt is kovácsolni ebből a sok rosszból?