Levegőt..
Vannak napok amikor nem érzem az életem súlyát ,és felhőtlen tudok én is örülni bárminek. De néha olyan,mintha egyre kevesebb ilyen lenne. Mintha nem kapnék levegőt. Igen. Hálás vagyok a jelen családomért! Azért,akik lettünk együtt a sok megpróbáltatás után. Mert mi tudjuk honnan indultunk. Na de ugye ezt a "kedves" és "jóindulatú" családtagok/barátok, nehezen hiszik el. Szerintük nekünk jó világ van. Mert autónk lett. Mert lakást! Vettünk. Mert nagy ritkán mostmár! El tudunk valahova utazni/kirándulni . Egyszerűen nem hiszem el miért kell ennyi rossz indulat??
Miért? Mikor nem látnak a dolgok mögé?
Hogy a lakás pl hitelből van. Az autó vagy 30 éves és nem egy mai modern darab..hogy mert el merünk [mostmár] néha menni kirándulni ,az a mi megkeresett pénzünkből van s nem az övékéből! És sorolhatnánk ezt is naphosszat hogy miket tudnak pletykálni.
De legfőképpen azt nem értem. Miért fáj az ha boldogok akarunk lenni? S nem velük akarunk törődni. Nem azért mert le nézzük őket! Hanem mert nincs szükség a rosszalló szóra,a "jaj de jó nektek ",megjegyzéseitekre és sorolhatnám.
Mindenki küzd valamivel így vagy úgy. Van aki a házasságával,van aki a gyerekeivel. Van aki mindennel egyszerre !
A legnagyobb baj a mai világgal, hogy nem látunk az emberek mögé!Csak a külső tényezőket nézzük. De néha azt sem jól értelmezzük.
A legnagyobb baj hogy hamar vagyunk előítéletesek!Hirtelen mondunk ki dolgokat,vagy meggondolatlanul.
Oly kevés az idő át gondolni sokszor mit és miért teszünk. Aztán pár óra múlva eszünkbe jut hogy hoppá ! Valamit nem úgy akartam ahogy..
Talán a legnehezebb az embernek szembe nézni magával . A legnehezebb olykor megbocsátani. A legnehezebb olykor helyesen ,megfontoltan beszélni másokkal.
De mindig eljön az a pillanat,amikor magunkba fortyogva elmélkedünk ezeken a dolgokon. S nem ,nem tehetünk semmit!
Számtalanszor hibáztunk és fogunk is! Emberek vagyunk 🤷♀️ Akár tetszik, akár nem . Hibázni pedig emberi dolog.
Az, hogy ki hogy kezeli a hibáit. Az mind rajta múllik legfőképpen.