Barátság, vagy bezártság? Remény, vagy csalódottság? Öröm, vagy bánat? Bizalom,vagy bizalmatlanság? Szeretetet adni,vagy kapni? Beszélni, vagy hallgatni?
Sorolhatná az ember naphosszat az ilyen jellegű kérdéseket. De biztos sokan vagyunk, akikben ezek a kérdések már felmerültek. Hogy miért? Azt mindenki maga tudja a legjobban! Amit én magamról tudok és ismerek,az az hogy nem voltam mindig ilyen. Valaha vidám, pozitív természetű ember voltam. Én is..
És vajon te elgondolkoztál már azon hogy mindig ilyen voltál e amilyen most vagy? Ha igen,akkor tisztában vagy azzal is miért lettél az aki?
(Valószínűleg sokminden a gyerekkortól kezdődik..)
.. ahogy teltek az évek,és erősödtek a gyermekkori családi problémák úgy azzal egyidőben romlottak az iskolai dolgok is . Azt gondolom hogy egy /főként kamasz / gyerek életét, az ilyen jellegű dolgok erősen tudják befolyásolni,és persze a jövőjét is..Amikor egy gyereket azért nem fogadnak el más gyerekek, mert ő neki nem adatot meg a jó családi háttér, a menő ruhák és a többi..akkor abból a fajta szegénységből nagyon nem könnyű kitörni. Aztán később eljön a párkapcsolat keresés ideje,de nem mered hazavinni bemutatni,mert félsz hogy mit gondol a körülményekről és a családodról az akivel együtt vagy,és aztán jön az a fajta szégyenérzet,hogy téged úgyse fogad el így majd senki. Baromira nem jó érzés!
Na ilyenek a baráti kapcsolatok is. Szerintem sokan félünk valamitől..legfőképpen mikor annyi csalódás éri az embert az évek során hogy megszámolni is alig lehet. Vannak az érzékeny emberek, akiknek elég 1 olyan szó és magukba fordulva napokig agyalnak a dolgokon,és van a keménymag aki mindent le tud szarni. Mondják ők ! Pedig legbelül tuti az ilyen ember is szenved valamitől ,csak épp fél kimondani és feldolgozni .
Sokan nem adnak időt arra hogy rendesen megismerjék a másikat,csak a hétköznapi dolgokról beszélnek. Közbe a másik életéről nem mernek. De valójában akkor hogyan lehet megismerni valakit? Hogyan tudod meg ki is ő valójában? És miért olyan amilyen ? Ha a fájó dolgokról melyek sebet ejtettek akár a múltban nemis merjük kibeszélni??
Én azt gondom pont ezekről kéne mernünk szót váltani! Nem,nem panaszkodás ahogy sokan hívják! Hanem megismerés más szemszögből. És persze itt jön a bizalom kérdése. Ami sok esetben csak azután derül ki ,miután elmondtál olyat valakinek amit másnak esetleg nem. Megismerni egy másik személy belső énjét már más dolog .De csak is akkor ha fontosnak tartjuk ezt a személyt! Máskülönben ha inkább kívülálló ismerősnek ,mint sem barátnak tekintjük az illetőt,akkor persze kár is ilyenekről beszélni. Csak feleslegesen tépik fel a sebeket.
Sokszor mondják az emberek a másik félre hogy unalmas,negatív,lehangoló stb..de vajon ismerik ? Ismerik miért ilyen??? Szerintem nemigazán! És ezáltal hogy ilyenekkel címkéznek valakit,akinek ez még a fülébe is eljut,az csak sokszor még lejjebb taszítja az emberrekkel kapcsolatos hitét. S habár ezek után is igyekszik hinni másoknak,ez a fajta törésvonal az emberben mégis csak ott marad.
Pedig ezek a negatívnak vélt emberek is próbálkoznak"kimászni a fényre",mégha nem is látszik mindig annyira. De ha nincs segítség,támogatás, de legfőképpen olyan aki megértse őket,akkor onnantól kezdve csak nehezedik ez a fajta állapot..Onnatól küzdelem alakul ki az emberben. Hogy olyan társra,barátra leljen akiben mindaz megvan amit csak eddig csak remélni vélt.
Ugyanakkor biztos vagyok benne hogy aki mindig pozitív én képet állít magáról,ő se pozitív 0_24be! Biztos hogy az ilyen illető is küzd belső dolgokkal amik nehéznek bizonyulnak az életében.
Szerintem túl sokat vagyunk mi emberek elmerengve ebben a digitális ,és rohanó világba. Sokat stresszelünk mindenen. Nem járunk el nagyon sehova,de legfőképp másokkal ,inkább csak üzenetet váltunk legtöbbször. Túl sokszor használjuk a "nincs időm " kifejezést. Nem fogadjuk el teljes egészében,vagy csak nagyon nehezen a másik félt ,aki számunkra akár fontos is lehetne! Mert muszáj valami kifogást találjunk hogy miért nem akarunk kimozdulni a komfortzónán kívülre.
Túl sokat aggódunk, félünk,bizalmatlankodunk.. ez pedig gyengíti az embert.
De hogy képesek vagyunk e változtatni, az azon is múllik mennyire akarjuk megismerni a másik embert,mennyire akarjuk ,vagy tudjuk elfogadni !?!?
Ez RAJTAD is áll !
És nekünk, akikbe valamiért több bizalmatlanság szorult az évek alatt az emberekkel szemben,nekünk valami reményt adó kis pontot kell találnunk azért,hogy az a kis hitünk megmaradjon az emberekkel kapcsolatban,hogy igen is vannak jó emberek még a világban ,akik nem lenézni vagy sajnálni akarják a másikat hanem MEGÉRTENI! Mert ez a nem mindegy.
Megismerni és megérteni ,vagy lenézni és sajnálkozni?