Kedves Olvasó !
Bizony akinek gyermeke van,az át él jót is rosszat is! Igen,jól olvastad rosszat is. Ismerőssek azok a kommentek miszerint rossz gyerek nincsen csak rossz szülő 🤔?! ? Nem,nem feltétlenül a szülő rossz.[bár biztos akadnak kivételek..] És nem, a gyerek sem feltétlen akar rossz lenni. Egyszerűen a szülők is elfáradnak, a gyerek pedig 'pörög' tovább így vagy úgy..
Na de térjünk a lényegre. Vannak szülők, köztük jómagam is,aki egy ovis SNI-s gyermekkel éli mindennapjait, mellette pedig van egy 10 éves okos értelmes másik gyermekem is. ♡ Mondanom nem kell,imádjuk őket. Na de a türelem már más tészta..
Az életünk kezdetben a sok betegség miatt volt nehézkes .Nem igazán értettem ,ha a nagyobbik gyerek nem volt annyit beteg,a kisebbik miért. Aztán ahogy nőtt, jöttek a vizsgálatok. Kicsit megkésve,kiderült enyhén nagyothalló. Jó oké, több száz dühroham után,és könyörgés után végre kapott készüléket 🙏 Így elkezdett beszokni rendesen az oviba is. Kinyílt a világ. Rendkívül gyönyörű, okos,jó humorú gyermek. Aki telis tele van érzelmekkel .
Mire azt gondoltuk kezd helyreállni a rend vele beszéd terén,elkezdődtek a viselkedési problémák. Sajnos sokszor azok után megy ,akik a bajba is bele sodorják. 😞 Sokszor kap düh kitöréseket,hisztirohamokat, ha nem úgy történik valami,ahogy ő szeretné. Sokszor már már túlzás amit művel egy adott szituáció miatt..
Na most ott tartunk hogy ezt az egész család sínyli. Nap mint nap. 6 évesen az ovi beszokást úgy tűnik elölről kezdjük. Minden nap a cirkusz megy reggelente. Ha kell,akkor földön fekve üvölt. Nem akar öltözni stb.. Itt azért hozzáteszem azt is ,hogy van napirendje kis csipesszel ahogy kell! Sok képi megsegitést is kap mindenben amiben csak lehet,annak ellenére hogy már egész jól beszél.
Na jó,hazaesünk jó esetben délután 4re vagy 5re ! Kis játék idő. Time timerrel jelezve mennyi az annyi . [ ezen vagy kiakad még,vagy nem] Aztán kéne okosodni/tanulni valamit..persze eljön a makacskodás, nem akarom ideje mert még játszani akarna 😑 [ ez 5 évesen jobban ment pedig! ] Most folyamatosan minden nap szinte ugyanazokat a monológokat ismételjük neki, hogy értse meg mennünk kell dolgozni ,aztán hogy miért kell dolgoznunk,értse meg miért kell tanulni, fejlődni. Értse meg a tesó már nagyobb,neki is kell tanulni,vagy szeretne egyedül lenni. Na de mire ezeket újra és újra át rágjuk ,és persze úgy tűnik teljesen jól érti is. Hiszen helyeslően válaszol. Már szinte este van,ééés aztán másnap kezdjük elölről ..😵💫 😱
És még nem minden. Akkora akarata van hogy beleremeg a föld. Nem akar újfent sétálni, persze nem mi nem cipeljük, erre pedig jön a kiakadós",fáj a lába " játszma.. Lehetne még sorolni.
Jöjjön a kérdés: van e segítségünk?
Nincs! Bár lenne,1 nagymama még, aki viszonylag jó állapotban van. De őt sajnos nem érdekli az unoka dolog a mi oldalunkról 😏 Úgyhogy sajnos csak kettecskén küzdjünk meg a napi dolgokat a férjemmel . Szegény nagyobbik meg szenvedve nézi ,hallgatja. Persze ha a kisebbik épp oda nem vág neki is mert mondjuk nem akar vele játszani és mostanában egyre többször odacsap. 😩
Iszonyat nehéz nap mint nap. Sokszor azt érzem bár elnyelne a föld engem mint szülőt. 😰 Mikor az ember azt érzi kezd jól alakulni. Akkor miért kell jöjjön egy zuhanás megint?? Mikor tényleg annyi energiát bele tesz az ember. És csak az őszülő hajat meg ráncokat kapja cserébe. Ja meg egy jó nagy adag stresszt 👍
Mostanában egyre gyakrabban érzem hogy nem bírom,hogy nem tudom mit tegyek. Miért nem lehet egy szülő tréningre eljutni a közelünkben? Miért nincs segítség? Hiába a képek, a sok szent beszéd ...már úgy érzem ennek sincs értelme. Hogy amit bele fektetünk energia, azt a nagyobb gyerektől és a párkapcsolatunktól vesszük el 😪. Hiszen másra nincs is idő csak a kisebbikre.
Ilyen áron hogy tudjunk pozitívak és vidámak maradni? Támogatás nélkül? Küzdelemmel nap mint nap?
Sokaknak fogalmuk sincs róla milyen ez..főleg ha még a szülő is ,mint jó magam is, sajnos rossz körülmények között kellett felnőjjek. Erre kapok egy olyan gyereket aki maga a csoda. De közben a szívem megszakad nap mint nap hogy nemtudom már hogy segítsek neki mikor magamnak sem tudok.
Igen. Meg kell állni. Pihenni..kikapcsolódni. De mégis hogyan? Mikor? S mi lesz a CSALÁDDAL? Szinte élőholtak leszünk lassan, akiknek az a célja hogy életben maradjanak és valahogy fel tudják nevelni a gyerekeket.
Szörnyű ezeket írni. De aki ebbe él,eseteg ne adj isten még rosszabba. Azok tudják miről írok.
És igen . A francba,minden nap a harcok mellett talpon kell maradni,nevető arcot vágni azokkal akikkel találkozol, hogy a fájdalmad rejtve maradjon! Mert különben szar ember vagy,gyenge,negatív, ha nem mosolyogsz minden nap nekik..
Valahol szerencsés az,aki a nehézségekben segítséget kap!
De aki nem? Ott vajon meddig van türelem? Kitartás? Mi az, ami motivációt tud még adni a napokra ? Mi az ,amitől őszinte lehetne a mosoly? S legfőképpen KI az,akiben meg lehet bízni? Akinek ha el-el panaszkodsz egy darabkát a napjaidról ,az nem azt mondja másoknak hogy bolond vagy? Elege van belőlled? Stb..
Nehéz már megbízni bárkiben is mikor annyit csalódik az ember..😔
Szóval fel a fejjel mindenkinek aki nehéz esetű gyermeket nevel! MINDIG vannak szép napok is ♡ PRÓBÁLJUK meg azokat észrevenni s azokra fókuszálni.
Én szívesen támogatok bárkit aki úgy érzi. Az talán jobban megy, mintha magamat kéne. 🙃 [ na nem pont ilyen formában . Ezt most ki kellett írnom]
Szerintem ahogy sok másban,ha nincs egy kis összefogás,s nincs segítség sem,akkor egyedül maradva érzi magát az ember ezzel a nehéz helyzettel. Az pedig a legrosszabb!
Talán mi szülők, mi tudnánk egymást támogatni a legjobban! ♡